Szoros
Helyszín
Budapest
Funkció
Ikerház
Nettó terület
300 m²
Tervezés éve
2020
A lakóépületek a telek lejtésére reagálva tagolják a funkciókat, eltolt szintekkel és tektonikus tömegformálással szervezve a belső tereket.
A lejtős telekre reagáló térszervezés: a MÁS Építészek SZOROS projektje eltolt szintekkel és tektonikus tömegformálással tagolja a lakófunkciókat.
Az épület koncepciója a „szoros” térbeli metaforájára épül. Az ikerház nem két egymás mellé helyezett lakóegységként jelenik meg, hanem egymásba kapaszkodó, mégis világosan elválasztott tömegként. A két épületrész között kialakuló belső udvarok és átriumok nem csupán fizikai határvonalak, hanem átmeneti terek: egyszerre választanak el és kapcsolnak össze. Ezek a köztes zónák biztosítják a két család intimitását, miközben karakteres, hangulati értelemben is meghatározó bejárati helyzetet hoznak létre.
A tömegformálás a telek lejtéséből és irányultságából indul ki. Az épület nem ráül a terepre, hanem abból szerveződik. A különböző funkciók a külső megjelenésben is leolvashatók: eltolt síkok, váltakozó magasságok és finoman elmozdított tömegek rajzolják ki a ház tektonikus karakterét. A kompozíció így nem dekoratív gesztus, hanem a belső térstruktúra következménye – a építészeti tervezés itt a funkcionális rendből vezethető le.
A lejtés logikáját követve a garázsszint az utca felől közvetlenül elérhető felső szintre kerül. Innen egy lefelé vezető lépcső tárja fel a nappali–étkező–konyha egybefüggő közösségi terét, amely már a kert szintjére érkezik. A közösségi zóna így közvetlen kapcsolatba kerül a külső térrel, vizuálisan és fizikailag egyaránt. A belső és külső terek közötti határ nem éles, hanem átmeneti.
A privát funkciók a felsőbb szinten helyezkednek el. A belső lépcsőház vertikális szervezőelemként működik, amely nemcsak közlekedési mag, hanem térbeli feszültséget is teremt a különböző szintek között. A hálószobák innen nyílnak, kilátással a környező tájra, így a felső szint egyfajta visszavonulási rétegként működik.
Az ikerház tipológiája hagyományosan sűrű, kompromisszumos beépítést feltételez, itt azonban a tömegek közötti „szorosok” oldják ezt a sűrűséget. A kialakuló udvarok mikroklimatikus és fényviszonyokat javító szerepet is betöltenek, miközben a lakóegységek saját identitását erősítik. A ház így nem pusztán lakófunkciót lát el, hanem a térbeli átmenetek tudatos szerkesztésével a kortárs építészet eszközeivel reflektál a telek adottságaira.
A koncepció lényege tehát nem a két lakás szétválasztása, hanem a közöttük létrejövő tér minősége. A „szoros” nem hiány, hanem szervezőelv: olyan térbeli helyzet, amely egyszerre teremt intimitást és kapcsolatot, s amely a ház egészének karakterét meghatározza.
