Tranzitház
Helyszín
Budapest
Funkció
Közösségi ház
Nettó terület
6730 m²
Tervezés éve
2021
Tranzit ház közösségi tér és képzési központ
X Perényi Stúdió
Tervpályázat, megvétel
A közösségi és képzési központ a funkcionális rendszert újraszervezi, széles közlekedőkkel és kortárs homlokzati réteggel értelmezve a műemléki épületet.
Újraszervezett funkcionális rendszer és széles közlekedők: a MÁS Építészek TRANZIT HÁZ projektje kortárs homlokzati réteggel értelmezi a műemléki épületet.
A Tranzit Ház közösségi tér és képzési központ tervpályázatára készült pályamű alapvető célja a funkcionális rendszer világos és racionális megszervezése volt. A koncepció abból indul ki, hogy a belső téri orientáció egyértelműsége nem csupán kényelmi kérdés, hanem a használat minőségének meghatározó eleme. Az épület szerkesztése ezért tiszta, háromsávos rendszerre épül: a két homlokzati traktusban kapnak helyet a főfunkciók, míg a középső sáv a közlekedők és kiszolgáló terek számára biztosít helyet. Ez a szervezési elv az építészeti tervezés rendszerszintű megközelítését tükrözi.
A három méter széles, végigfutó folyosók nem pusztán közlekedési zónák. Szélességük lehetővé teszi leülők, informális találkozópontok kialakítását, amelyek a különböző használói csoportok spontán kommunikációját segítik. A közlekedő így közösségi térként is működik, oldva a hagyományos intézményi terek hierarchikus jellegét.
A műemléki értékű részek kezelése során a pályamű a meglévő térhasználat megőrzésére törekedett. A nagytermek, a lépcsőház és az ezeket kiszolgáló közlekedők rekonstrukciója az eredeti térarányok és funkcionális logika tiszteletben tartásával történik. A beavatkozás itt nem formai, hanem szerkezeti és térbeli természetű. A rekonstrukció nem múltidéző gesztus, hanem a történeti réteg működőképességének helyreállítása.
A terv egy ponton tudatosan eltér a hagyományos műemlék-helyreállítási gyakorlattól. Az utcai homlokzatot lezáró oromzat jelenlegi állapota már nem azonos az eredeti terven jelölttel, ráadásul az új szint ráépítése funkcionálisan és arányrendszerében is felülírja a visszaépítés lehetőségét. A döntés így nem a historizáló rekonstrukció, hanem a kortárs kiegészítés irányába mozdul el.
A felmagasított tömeg lezárását az új szint sűrű osztású, mélyen plasztikus homlokzati sávja adja. Ez a réteg világosan jelzi az épület időbeli bővülését, miközben anyaghasználatában és arányaiban kapcsolódik az alsóbb szintekhez. A beavatkozás nem elrejti, hanem artikulálja a változást.
A pályamű így a funkcionális racionalitás, a műemléki érzékenység és a kortárs hozzáadás közötti egyensúly megteremtésére törekszik. Az épület nem csupán közösségi és képzési térként működik, hanem példát ad arra is, hogyan lehet egy történeti struktúrát tisztelettel, mégis következetes kortárs eszközökkel továbbírni.