Kint, bent és újra kint
Helyszín
Mindszentkálla
Funkció
Nyaraló
Nettó terület
150 m²
Tervezés éve
2026
A szőlőbe tervezett nyaraló átmeneti térsorokkal vezeti a mozgást a külsőből a belsőbe és vissza, fedett-nyitott zónákkal integrálva a tájat.
Átmeneti térsorok és fedett-nyitott zónák rendszere: a MÁS Építészek KINT BENT ÉS ÚJRA KINT projektje a tájból a belső térbe és vissza vezeti a mozgást.
Az épület koncepciója abból az igényből indul ki, hogy a szőlőben való tartózkodást ne határoljuk le egy markáns kontúrokkal rendelkező, zárt házzal. Nem egy objektumot helyezünk a telekre, hanem már a kiindulásnál felbontjuk a kint és a bent hagyományos viszonyát.
A belső és külső terek elválasztása helyett először magaságyásokat hozunk létre, amelyek kisebb-nagyobb mezőkre osztják a telek egy részét. Ezek a növényzettel benőtt falak nem csupán kertészeti elemek, hanem térszervező struktúrák: kijelölik a használat lehetséges zónáit anélkül, hogy azokat véglegesen lezárnák.
Erre a fragmentált, vízszintes rendszerre kerül rá egy tető, amely egyetlen gesztussal jelöli ki a fedett tartományt. A falak által meghatározott mezők alatt, a tető védelmében jelennek meg az üveggel lehatárolt belső terek. Az üveg nem éles határt képez, hanem átmenetet hoz létre, finoman szűrve a kapcsolatot a táj és a használat között.
Ennek eredményeként az ember nem egyértelmű határhelyzetekről dönt – nem arról, hogy bent van-e a házban vagy kint. A tartózkodás végig a szőlőben történik: különböző intenzitású állapotok között mozogva. Hol nyitott térben, hol fedett térben, hol pedig fedett és fűtött térben van jelen, miközben a táj folyamatosan az élmény része marad.
A térszervezés ennek megfelelően nem hierarchikus, hanem szigetszerű. A különböző funkciók – főzés, étkezés, pihenés – lazán kapcsolódó mezőkben jelennek meg, amelyek egymásba folynak és folyamatos kapcsolatban állnak a külső térrel. A belső és külső határai elmosódnak, a használat a napszakok, évszakok és egyéni igények mentén alakul.
Az anyaghasználat ezt az elvet erősíti: a természetes felületek – fa, kő és üveg – nem kontrasztot képeznek a környezettel, hanem annak kiterjesztéseként működnek. A magaságyás falak idővel benőnek, a tető patinásodik, az üveg visszatükrözi a tájat, így az épület folyamatosan változó viszonyba kerül környezetével.
A ház így nem lezárt objektumként jelenik meg, hanem rétegzett térbeli helyzetként, ahol a táj, az épített elemek és a használat egymást erősítve alakítják az élményt.