Árkád

A transzhistorikus állapot számunkra nem stiláris utánzást jelent, hanem egy, a múltban már létező térbeli vagy szerkesztési eszköz újraértelmezését. Ez nem feltétlenül anyagi újrahasználat, sokkal inkább kulturálisan beágyazott térélmények kortárs megfogalmazása. České Budějovice barokk főtere, árkádos homlokzatai és plasztikus tömegformálása inspirációt jelentettek az épület arányrendszerének és ritmusának kialakításában. A homlokzat léptéke és formálása kortárs eszközökkel él, mégis olyan térhasználati asszociációkat kelt, amelyek a városlakók számára ismerősek és értelmezhetők.

A múzeum tervezésének fókuszában a kiállítótér állt. Olyan, szabadon alakítható, letámasztás nélküli, áramló teret hoztunk létre, amely egyaránt alkalmas az állandó kiállítás befogadására és időszaki tárlatok rugalmas elrendezésére. A kiállítás három szinten, hasonló alaprajzi logika mentén szerveződik. Az épület középpontjában egy 18×9 méteres, oszlopmentes tér helyezkedik el, amelyet a négy sarokban elhelyezett tartószerkezeti dobozok és raktárak határolnak. A dobozok mögött a kiállítóterek a homlokzatig futnak, szükség esetén leválaszthatók, önálló termekké alakíthatók. A tartószerkezeti magokba kerültek a vertikális közlekedők és a kiszolgáló funkciók, míg a közöttük megnyíló homlokzati áttörések a város és a környező műemlékek látványát keretezik, így a külső környezet a kiállítás élményének részévé válik.

A tömegformálás szintén a transzhistorikus gondolat mentén alakult. A barokk építészetre jellemző rizalitok kortárs újraértelmezése megtöri a nagy homlokzati felületeket, finomítja az épület léptékét, és egyúttal hasznos belső területeket hoz létre. A ki- és visszalépő homlokzati síkok egységes kompozícióba rendezik az épület tömegét, miközben lehetőséget adnak a visszahúzott felső szint – az irodák – diszkrét elhelyezésére. Így a múzeum kiállítótere és a kiszolgáló funkciók világosan elkülönülnek, mégis egy koherens, történeti és kortárs rétegeket egyesítő építészeti rendszerben kapcsolódnak össze.