Golfhotel az erdő szélén
Helyszín
Csákberény
Funkció
Hotel, klubhouse
Nettó terület
29175 m²
Tervezés éve
2021
A hotel és klubház eltérő szárnyai udvarokkal és íves tömegekkel szervezik a funkciókat, maximalizálva a bevilágítást és a golfpályára nyíló kilátást.
Udvarokkal és íves szárnyakkal szervezett tömeg: a MÁS Építészek GOLFHOTEL AZ ERDŐ SZÉLÉN projektje maximalizálja a bevilágítást és a golfpályára nyíló kilátást.
Az épületet két erős táji irány határozza meg: északról a fenyves sűrű, vertikális struktúrája, délről a golfpálya nyitott, horizontális tere feszíti a telket. A koncepció erre a kettősségre reagál. A multifunkcionális együttes nem egyetlen kompakt tömegként jelenik meg, hanem különböző hosszúságú és szintszámú szárnyak rendszeréből épül fel, amelyek a táj irányultságát követik.

A program összetett: klubház, 114 szobás szálloda, wellness részleg, kilenc duplex apartman, konferenciatermek és éttermek integrált egysége alkotja az épületet. A funkciók nem egymás fölé rétegződnek, hanem vízszintes irányban szerveződnek. A szárnyak találkozási pontjában koncentrálódnak a közös terek – lobby, recepció, bár és a függőleges közlekedők –, amelyek az együttes szervező magját adják. Ez a térbeli logika a komplex program átlátható működését szolgálja, a építészeti tervezés itt rendszerszintű gondolkodást jelent.

A szárnyak közötti udvarok nem maradékterek, hanem tudatosan formált belső kertek. Ezek biztosítják a mélyen benyúló természetes fényt, valamint mikroklimatikus pufferként működnek a különböző funkcionális zónák között. Az íves épületrészek lehetővé teszik, hogy a szobák és közösségi terek egyaránt vizuális kapcsolatba kerüljenek a golfpályával és a fenyőerdővel. A kilátás nem homogén, hanem dinamikusan változó térélmény.

A tömegformálásból következően különböző léptékű és intimitású külső terek jönnek létre. A szárnyak által közrezárt kertek hol szűkebb, védettebb atmoszférát teremtenek, hol nagyobb, reprezentatív udvarokká nyílnak. A belső és külső terek kapcsolata így nem bináris, hanem fokozatos átmenetek rendszere.
Az épület karaktere egyszerre horizontális és plasztikus. A tájba simuló szárnyak alacsonyabb léptéke oldja a program volumenét, míg a központi csomópont hangsúlyosabb megjelenést kap. A koncepció nem ikonikus gesztusra, hanem a hely adottságainak következetes értelmezésére épül.

A hotel így nem pusztán funkcionális infrastruktúra, hanem térbeli eszköz a táj érzékeléséhez. A szobákból, apartmanokból és közösségi terekből kirajzolódó látványfolyam folyamatos kapcsolatban tartja a használót a környező természeti struktúrákkal. Az épület a két eltérő karakterű táji elem – erdő és golfpálya – közötti feszültséget nem feloldja, hanem térformáló erőként használja.
